A korszakalkotó kameratechnológia, ami új dimenziót ad a sorozatoknak

A rendőrség battering ram-jával három erős kopogást hallatva beront a házba, a frontajtó pedig robbanásszerűen nyílik ki. Hangos kiabálás hallatszik, ahogy a kommandósok, fegyverekkel felfegyverkezve, beáramlanak az épületbe. A kamera balra fordul, és egy nő a padlóra zuhan, miközben egy férfi, aki a falnak támaszkodik, kezét felemelve kiabál, de hiába. Néhány pillanattal később egy 13 éves fiút letartóztatnak, és máris kint vagyunk a reggeli fényben. A család a kertben kiabál, a kamera pedig a fiút mutatja, aki most már a rendőrségi furgon sötét belsejében van. Mindez mindössze három perc alatt zajlik le, egyetlen felvételen. Ez az érzelmekkel teli jelenet Netflix népszerű sorozatának, az „Adolescence”-nek az elején látható, amelyet az első hónapban több mint 120 millióan néztek meg világszerte.

Matthew Lewis, a sorozat operatőre egy nemrégiben adott interjúban azt állította, hogy öt évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges ilyen jelenetet rögzíteni. Az „Adolescence” négy, körülbelül egy órás epizódját teljes egészében egyetlen felvételben, úgynevezett „oner”-ben rögzítették, a kamera folyamatosan követte a karaktereket a zűrzavaros jelenetekben, vagy váltott a kézi és járműre szerelt felvételek között. Az új, könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok drámai változásaihoz, kis forradalmat robbantottak ki a film- és tévéiparban. Az „Adolescence” második epizódjának végén például a kamera az autó belsejéből indul, átkel egy úton, majd átrepül a közeli utcák felett, végül pedig ismét a földszintre tér vissza. A váltás a drón és az emberi operátor között alig észlelhető – egy apró remegés tapasztalható – de ha nem figyelünk oda, ezek az átmenetek szinte észrevétlenek.

A DJI Ronin 4D, egy kis, nagy felbontású kamera, amely több beépített érzékelővel rendelkezik, lehetővé tette az ilyen sima és stabil felvételek készítését. Tim Palmer, tapasztalt filmes és a Boston University professzora szerint az eredmény „fenomenális”. Eleinte kételkedett abban, hogy az „Adolescence” epizódjait valóban egy felvételben rögzítették, de amint meglátta, azonnal tudta, hogy ez valóban így van. Palmer szerint a kamera technológia az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül. 2014-ben egy kórházi dráma, a „Critical” munkálatain dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt zsúfolt kórházi folyosókon. „Csak kis joystickos videojáték-vezérlők voltak, amikkel a kamerát pörgetni és dönteni lehetett, de ez nem volt elég precíz” – emlékszik vissza. A kórházi környezet energikus megjelenítése mindig is kihívást jelentett a filmesek számára, hiszen a 90-es évek BBC sorozatának, a „Cardiac Arrest”-nek az egyik epizódja egy hektikus triázs egységgel kezdődik. Palmer megjegyzi, hogy a stabilizálók, amelyek a kamerákat segítik, már régóta jelen vannak, de a távoli vezérlés és a felvételek rögzítése csak most vált rendkívül kifinomulttá.

A hosszú, egyfelvételes technika nem új a filmművészetben, hiszen már évtizedek óta léteznek ilyen példák. Gondoljunk csak a 2015-ös „Victoria” című filmre, amely a készítők szerint egyetlen felvételben készült, és 2 óra 20 perc hosszú. Bár sokan kételkedtek ebben, Sturla Brandth Grøvlen operatőr határozottan állítja, hogy „nincsenek vágások vagy megszakítások”. A Ronin 4D technológiai újításai nemcsak a filmesek számára nyújtanak új lehetőségeket, hanem a nézők számára is egy izgalmasabb élményt kínálnak, amelyben a kamera szinte szerves részévé válik a történetmesélésnek. A filmkészítők számára a könnyű, ergonómikus kamerák elérhetősége jelentős hatással lehet a filmek és tévésorozatok minőségére, hiszen a kamera maga is a nézőpontot képviseli.

Bár a „oner”-ek iránti vonzalom nem elegendő ahhoz, hogy a nézőket megőrizze, Palmer hangsúlyozza, hogy a jó történet mesélés továbbra is a legfontosabb. „Személy szerint nem fogok valamit megnézni csak azért, mert egy felvételben készült – a tartalom és a minőség a legfontosabb számomra.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c62g6vdl3vqo