Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a világ kincseit őrzik

Magasan, az Északi-sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport található, amely félúton helyezkedik el Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. Ez a fagyos, hegyvidéki és távoli helyszín számos jegesmedvének ad otthont, és csupán néhány ritka település található a területén. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa, és közvetlen közelében, egy leállított szénbányában található az Északi-sark világarchívuma (AWA), amely egy földalatti adattároló. Az ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítsék és az archívumban tárolják, potenciálisan akár több száz éven keresztül is. Rune Bjerkestrand, az alapító elmondja: „Ez a hely azért jött létre, hogy biztosítsuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”

Bjerkestrand vezetésével egy sötét folyosón haladtunk le, amely a régi sínek mentén 300 méterre vezetett a hegyoldalba, míg elértük az archívum fém ajtaját. Az archívum belsejében egy szállítódoboz állt, amely ezüst csomagokkal volt tele, mindegyikben filmes tekercsek, amelyekre az adatok lettek rögzítve. „Sok emlék, sok örökség” – mondja Bjerkestrand. „Ez lehet digitális művészeti alkotás, irodalom, zene, mozgókép, mindent megtalálhatunk itt.” Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 adatbetét érkezett intézmények, cégek és egyének részéről, több mint 30 országból. A digitalizált tárgyak között találhatók 3D-s modellek a Taj Mahalról, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, a Földről készült műholdas megfigyelések, és Edvard Munch híres festménye, a Kiáltás is.

Az AWA kereskedelmi üzemeltetésű, és a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand szintén az irányítója. Az archívumot a közeli Globális Magbank inspirálta, amely egy olyan hely, ahol a növényfajtákat meg lehet menteni természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. „Ma sok kockázat fenyegeti az információkat és adatokat” – mondja Bjerkestrand. „Terorizmus, háború, kiberbűnözés.” Svalbard tökéletes helyszín az ilyen biztonságos adattároló létesítmények számára, hiszen „távol van mindentől! Távol a háborúktól, válságoktól, terrortól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?”

A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad; ezek a feltételek ideálisak a filmek biztonságos tárolásához évszázadokon át. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafroszt megolvadna, Bjerkestrand szerint a pincerendszer még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze a benne tárolt anyagokat. A kamra hátsó részében egy másik nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot tárol, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános tároló, amelyet 150 millió felhasználó írt a platformján, szintén itt található.

„Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, hiszen ez a mindennapi életünk szerves részévé vált” – mondja a GitHub ügyvezető igazgatója, Kyle Daigle. A cég különböző hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és kihívásokkal találkozott. „Néhány meglévő mechanizmusunk nagyon hosszú ideig tárolható, de szükség van technológiára a leolvasásukhoz.”

A Piql központjában, Norvégia déli részén az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmagyarázza, hogy „az adat egy bit és byte sorozat”. A filmre kerülő képek kódolják az ügyfelek adatait, minden egyes kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz. Amikor ezeket a képeket exponálják és kidolgozzák, a feldolgozott film szürkének tűnik, de ha közelebbről megnézzük, olyan, mintha apró QR-kódok tömegét látnánk. Az információk nem törölhetők vagy módosíthatók, és könnyen visszanyerhetők.

A hosszú távú tárolási módszerek egyik kulcskérdése, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mit őriztek meg és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. A Piql ezt is figyelembe vette, ezért egy útmutatót nyomtattak a filmre, amely nagyítható és optikailag olvasható. Naponta több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötét korra”, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD-meghajtók a múltban.

Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzési megoldásokat. A legelterjedtebb forma a mágneses szalagok, amelyeket LTO-nak neveznek (Linear Tape Open), de újabb innovációk ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzésének módját. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre adathalmozó lézerekkel viszik át az információkat. Eközben a Southampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt hoztak létre, amely rögzítette az emberi genomot. Ez is a Memory of Mankind archívumba került, amely egy másik rejtekhely, amely történelmi dokumentumokat őriz egy sóbányában Ausztriában.

Az Északi-sark világarchívuma évente háromszor fogad adatbetéteket, és amíg a BBC látogatott, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak az újabb tekercsek között. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzátette munkáit. „Feldolgoztam felvételeket és fényképeket a Marshall-szigetekről, amelyeknek a legmagasabb pontja három méter, és óriási hatással van rájuk a klímaváltozás” – mondja. Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Örökségi Alapítvány örökségi gyűjtemények vezetője, aki történelmi autó

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o