A jövő űrutazása: Robotok válthatják ki az emberi asztronautákat?

A karácsonyi ünnepek előestéjén egy autonóm űrhajó, a NASA Parker Napkutató Proba, olyan közel repült a Naphoz, mint még egyetlen ember által készített tárgy sem. A szonda feladata az volt, hogy felfedezze a Nap működését és annak hatását a Föld űridőjárására. Ez a pillanat mérföldkőnek számít az emberiség történetében, hiszen a Parker Napkutató Proba teljesen önállóan hajtotta végre programozott feladatait, anélkül hogy bármilyen kommunikációt folytatott volna a Földdel. Az utóbbi hat évtizedben a robotikus szondák eljutottak a Naprendszer különböző pontjaira, olyan helyekre, ahová az emberek nem tudtak eljutni. A Parker Napkutató Proba 10 napos repülése során a hőmérséklet elérte a 1000 Celsius-fokot, ami különösen extrém körülményeket teremtett.

A robotikus űrszondák sikeressége, valamint az új, fejlett mesterséges intelligencia fejlődése felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak az emberek a jövőbeli űrkutatásban. Egyes tudósok megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e emberi űrhajósokra. Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagásza kijelenti, hogy „a robotok gyorsan fejlődnek, és az emberek űrbe küldésének indoklása egyre gyengébbé válik.” Szerinte a közpénzeket nem szabad arra fordítani, hogy embereket küldjenek az űrbe, hiszen ez csupán a gazdag emberek kalandvágyát szolgálja. Andrew Coates, a University College London fizikusa egyetért vele, és úgy véli, hogy a komoly űrkutatáshoz sokkal inkább a robotikát kellene preferálniuk, hiszen azok messzebb jutnak és több feladatot tudnak ellátni.

Miközben a robotok egyre fejlettebbé válnak, felmerül a kérdés, hogy a jövő űrhajós generációk számára milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. A robotok ugyanis már minden bolygón jártak a Naprendszerben, míg az emberek csupán a Föld körüli pályára és a Holdra jutottak el. Az 1961 óta eltelt időszakban körülbelül 700 ember járt az űrben, többségük a Föld körüli pályán vagy alacsonyabb, pár perces űrutazások során. Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa hangsúlyozza, hogy a presztízs továbbra is indokot ad arra, hogy emberek legyenek az űrben, hiszen ez remek lehetőséget biztosít arra, hogy egy politikai rendszer hatékonyságát bizonyítsák.

Az emberek űrben végzett kutatásaik során, például a Nemzetközi Űrállomáson, olyan kísérleteket végeznek, amelyek elősegítik a tudomány fejlődését. A robotok képesek olyan helyekre eljutni, ahol az emberek nem tudnak, és ott különféle műszerekkel vizsgálják meg a környezetet. Dr. Weinersmith azonban figyelmeztet arra, hogy míg az emberek sokkal sokoldalúbbak, az életben tartásuk az űrben rendkívül nehéz és drága feladat. A robotok, mint például a már említett Parker Napkutató Proba, nem igényelnek víz, tápanyag, alvás vagy bármilyen más biológiai szükséglet kielégítését.

Ugyanakkor a robotok is rendelkeznek hátrányokkal; sok esetben lassúak és módszeresek, mint például a Mars felszínén közlekedő rovers, amelyek alig 0.1 mph sebességgel haladnak. Dr. Ian Crawford, a Londoni Egyetem bolygótudósa megjegyzi, hogy míg az AI a sakkban legyőzheti az embereket, nem biztos, hogy ugyanezt meg tudja tenni az űrfelfedezés területén is. Az AI algoritmusok viszont lehetővé tehetik, hogy a roverek hatékonyabbak legyenek, míg a technológia a jövőben segíthet az űrhajósoknak, hogy bizonyos feladatokat automatizálva a fontosabb kutatásokra koncentrálhassanak.

A NASA Valkyrie robotja, amelyet az emberi képességeket utánzó komplex humanoid gépek közé sorolunk, számos alapvető feladatot képes ellátni az űrben. A NASA Robonaut, amely a világ első humanoid robotja volt, szintén az űrben végzett feladatok elvégzésére lett tervezve. Ezen robotok célja nem az, hogy helyettesítsék az embereket, hanem hogy támogassák őket, miközben az emberek az űrben dolgoznak.

A NASA Curiosity roverje például már autonóm módon végez kutatásokat a Marson, anélkül, hogy az emberek közvetlen irányítása alatt állna. A rover képes képeket készíteni és tudományos méréseket végezni önállóan, miközben az emberek alszanak. Azonban a robotok sebessége és képességei még mindig korlátozottak, és nem képesek arra a inspirációra, amelyet az emberek nyújtanak a Földön. Leroy Chiao, a NASA volt űrhajósa elmondja, hogy az emberek kapcsolódnak a más emberek által végzett tevékenységekhez, és az első emberi Mars-expedíció sokkal nagyobb izgalmat kelt majd, mint a Holdra szállás.

Az emberi űrutazás története eddig a Föld körüli pályán és a Holdon korlátozódott, de a NASA már tervezi az emberek visszatérését a Holdra az Artemis program keretében. 2026-ra négy űrhajóst küldenek a Hold körüli pályára, míg 2027-ben az első embert a Hold felszínére is el szeretnék juttatni. Az emberi űrkutatás jövője tehát izgalmas, de tele van ismeretlenekkel, amelyek még megoldásra várnak. Lord Rees jövőképe szerint a jövőben a robotok és az emberek felfedezése egyesülhet, a technológiai fejlődés lehetővé téve, hogy az emberek részben gépek is legyenek, hogy jobban alkalmazkodhassanak a szélsőséges környezetekhez. Az emberek és robotok közötti együttműködés tehát kulcsszerepet játszhat a jövő űrkutatásában.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cy7keddnj31o