Kolumbiai szélerőművek: ígéretek és kihívások az őslakos közösségeknek

Amikor José Luis Iguarán kilép az otthonából La Guajirában, Kolumbia északi részén, egy tíz hatalmas szélturbina sorával találkozik, amelyek a kaktuszokkal borított tájon állnak, és a Karib-tenger felé mutatnak. A Wayuu őslakos közösség, amelyhez Mr. Iguarán is tartozik, évszázadok óta él ezen a száraz félszigeten, ahol kecskéket tartanak, növényeket termesztenek, sót bányásznak és halásznak. La Guajira a Kolumbia egyik legnagyobb szélviszontlátásával rendelkezik, így most az ország fosszilis energiahordozókról megújuló energiára való áttérésének középpontjává vált. Azonban ez a zöld ambíció ellenállásba ütközött, mivel a helyi közösségek, akiknek területe szorosan összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való mély kapcsolattal, sok kérdést vetnek fel a projektek kapcsán.

„Reggel felébredünk, és hirtelen már nem látjuk a fákat. Aztán csak a turbinák zaját halljuk” – mondja Mr. Iguarán. Közössége most megosztja földjét a Guajira 1 elnevezésű szélerőművel, amely Kolumbia két működő szélerőművének egyike. Jelenleg további 15 szélerőmű építése folyik La Guajirában, és tervek szerint sok más is épülhet a jövőben. „Éjszaka a turbinák zaja megzavarja az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá a férfi.

A Wayuu közösség, amely körülbelül 380,000 főt számlál Kolumbiában és Venezuelába is kiterjed, sajátos hagyományokkal és hitrendszerrel rendelkezik. Az álmok a szellemi világ hídját képezik, ahol üzeneteket kapnak őseiktől, amelyeket a család keretein belül értelmeznek. A kulturális zökkenők ellenére Mr. Iguarán megjegyzi, hogy közösségük a Guajira 1 révén hasznot húzott. Az Isagen nevű kolumbiai energia vállalat, amely a projekt mögött áll, biztosította számukra a tiszta ivóvízhez való hozzáférést, jobb utakat és szilárd téglaházakat, amelyek helyettesítették a hagyományos sár házakat.

Az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában áll, továbbá három helyi közösségnek éves díjat fizet a szélerőmű jelenléte miatt, valamint a villamosenergia éves bevételeinek egy százalékát és a szén-dioxid-kibocsátás kompenzálására vásárolt szén-dioxid-kreditek 20%-át. Mr. Iguarán úgy véli, hogy az ilyen energia projektek segíthetnek elhozni a szükséges fejlődést Kolumbia második legszegényebb régiójába. Azonban nem mindenki osztja az optimizmusát. Aaron Laguna, aki Wayuu halász, a Cabo de la Vela tengerparti faluban él, és elmondja: „A szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot okoznak a Wayuu közösségek között.” Az ő közössége jelenleg konzultációs folyamatban van egy közeli szélerőmű megépítésével kapcsolatban. Látta, hogy más projekteket érintettek panaszkodtak a transzparencia hiányára, a rossz kompenzációra, a kulturális normák tiszteletben tartásának elmulasztására, és a korrupcióra.

„Rossz tárgyalásokat folytatnak, és az erőforrásokat nem jól kezelik a helyiek” – teszi hozzá. Ezek a problémák vitákhoz vezettek az energia vállalatokkal, sőt konfliktusokat is generáltak a Wayuu közösségek között. Vannak, akik ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárják őket a jövőbeli előnyöket hozó tárgyalásokból. Joanna Barney, a kolumbiai Indepaz nevű think tank környezetvédelmi, energiával és közösségekkel foglalkozó igazgatója szerint: „Még mindig él ez az elképzelés, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó is.”

A kolumbiai energiaátmenettel és annak a Wayuu közösségre gyakorolt hatásaival foglalkozó kutatások alapján Barney hangsúlyozza, hogy Kolumbiában nincs szilárd jogi keret, amely megfelelően értékelhetné a környezeti hatásokat, és a társadalmi hatások mérhetetlenek. December 2024-ben a spanyol EDP Renováveis leállította két szélerőmű tervét La Guajirában, arra hivatkozva, hogy a projektek már nem gazdaságosan fenntarthatók. Az őslakos közösségek számának megduplázódása, akik kártérítést kértek, kulcsfontosságú tényező volt a döntés hátterében. Az EDP döntése követte az olasz Enel multinacionális vállalat kivonulását egy másik tervezett szélerőműből, amelyet a „folyamatos tüntetések” miatt állítottak le.

A Guajira 1 is hasonló problémákkal küzdött, a helyiek által alkalmazott útblokádok gyakoribbá váltak, amikor úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket. Az Indepaz think tank nyilvántartásában szerepelnek olyan esetek is, amikor a vállalatok munkatársait támadták meg, beleértve a fegyveres rablásokat és elrablásokat. Bizonyos területeken a helyi közösségek közötti erőszak és elmozdulás is megfigyelhető, amelyek a szomszédos szélerőművekkel kapcsolatos nézeteltérésekből erednek. „Mi ezt a ‘szélháborúnak’ nevezzük” – mondja Barney.

Wieldler Guerra kolumbiai antropológus szerint világos ellentét áll fenn a Wayuu és a szélerőmű vállalatok között. „Két külön világ beszél, és nem sikerült megérteniük egymást” – mondja. Ez a szakadék kiterjed arra is, ahogyan a Wayuu a szelet felfogják – ez az elem központi szerepet játszik ezekben a projektekben. „A Wayuu számára a szelek emberek. Nem a szélről van szó, hanem a szelek. Nyolc különböző szél létezik a Wayuu kultúrában, mitológiai és ősibb lények, amelyek sajátos temperamentummal rendelkeznek, és amelyek alakítják a környező környezetet, és amelyeket tiszteletben kell tartani.”

Ezzel szemben a cégek és a kolumbiai kormány a szelet egy olyan erőforrásnak tekintik, amelyet ki kell aknázni a környezeti fejlődés, a profit és az ország energiaigényeinek kielégítése érdekében. Bár Kolumbia viszonylag tiszta belföldi elektromos hálózattal rendelkezik, amelynek közel kétharmada vízenergia, a country mégis sebezhető alacsony tározószintek miatt, ami energiahiány kockázatát jelenti. A szélerőművek jelenleg mindössze 0,1%-át teszik ki az energiamixnek. Az energia vállalatok számára, amelyek a régióba fektetnek be, az emberekkel való konfliktusok kockázata aggasztó tényező.

Az AES Colombia nevű cég a legnagyobb szélerőmű klasztert fejleszti La Guajirában, hat szélerőművel. A vállalat hangsúlyozza, hogy nyitott párbeszédet tart fenn a közösségekkel, tisztességes kompenzációt kínál, és biztosítja a tiszta ivóvizet és a szén-d

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo