Szerekkel a csúcson?

A legtöbb sportoló alapvetően szabálykövető, tekintve, hogy ez egy olyan ágazat, ahol a kitartás és az önfegyelem a legmeghatározóbb érték. Ezért is nagyon megdöbbentő, amikor egy világismert élsportoló dopping-botrányba keveredik.

Már időszámításunk előtt, a görögök is próbálkoztak akkori teljesítménynövelő szerekkel (gombákkal), hogy céljaikat kevesebb erőbefektetéssel érhessék el, így a dopping téma korántsem nevezhető újkeletű dolognak.

A modern korban

A 19. században nitroglicerin és az ópium nyert térhódítást ezen a területen. Az egyes sportolók által használt fokozó anyagok, az úgynevezett analitikus szteroidok, az izmokra, idegekre és az érrendszerre fejtik ki hatásukat, ám akár maradandó károsodásokat is okozhatnak, sőt, sajnos halálesetek is bekövetkezhetnek.

Az első ilyen feljegyzés Arthur Linton profi Brit kerékpárosról készült. Persze nem mindenki jár ennyire pórul, de a legszerencsésebbeknek is minimum a pályafutásuk darabokra törésével kell számolniuk, ha fény derül a tiltott szerek használatára.

Bizonyos szempontból meg lehet érteni azokat, akik ilyen szerekhez nyúlnak, hiszen ki ne akarna valamiben a legjobb lenni? Az emberekben természetesen jelen van a versenyszellem és ezzel nincs is addig gond, amíg valaki nem doppingolással próbál meg az élre törni.