A tiszavirágok pusztulása

A tiszavirágok Európa szerte a legnagyobb kérészfajnak számítanak (testhosszuk alapján, amely 25-40 mm is lehet). De mik is azok a kérészek? Mi pontosan a tiszavirág?

A köztudatban viszonylag benne vannak ezek a kifejezések, mondjuk is sokszor, hogy „kérészéletű”, amikor valami rövid ideig tart, de magát tiszavirágot is az elmúlás szimbólumaként szoktuk emlegetni.

Mit is takar ez a szó?

Arról általában kevesen tudnak, hogy pontosan mit takar ez a szó. A tiszavirág, vagy tudományos nevén, Palingenia longicauda, a kérészek rendjébe tartozó állat. Igen, neve lehet, hogy másra enged következtetni, de itt egy igencsak veszélyeztetett állatfajról van szó. A kérészek rendje alatt a szárnyas rovarok értendők. A tiszavirág egy tündöklően változatos színekre is képes rovar, bár szárnyuk színe csupán világosbarna, illetve szürkés színű. A fény viszont úgy törik meg rajtuk, hogy akár teljes színskálát is tudnak produkálni a nap fényében. Szokták mondani, hogy „virágzik a Tisza”. Ez az az időszak, amikor a rajzás történik. Előtte 3 évig lárvaállapotban vannak a víz alatt, általában 3 nemzedék egyszerre. A kérészeknél kimarad a bábállapot fázis, így a fejlődésük: pete, lárva, imágó – ekkor megtörténik az átváltozás és a már említett rajzás, amikor párzani jönnek fel a víz felszínére 5-10 percre. Ekkor akár több millió rovar is röpködhet a víz felszínén.

A rajzás június közepétől a hónap végéig tart, de ez az időjárás függvényében változhat. Általában este, 2-3 óráig tart a csodás esemény, amely után az egész Tiszát elborítják a tetemek és a peték, amelyek majd lesüllyednek, befúrják magukat a földbe, hogy újabb három év múlva megint elkápráztassák a szemlélődőket, szédületes táncukkal. A jelenséget először 1726-ban jegyezték le és azóta is csodájára járnak az emberek, kialakult köré a tiszavirág-turizmus.

Bár ez nem volt mindig így. Régebben a síkságok folyóiban, eléggé elterjedt fajnak számított, de a szennyeződések, illetve a lecsapolások következtében a legtöbb helyről kipusztult. Ma már szinte csak a Tisza mentén figyelhető meg, a mostanra már veszélyeztetett faj. 2020. május 21-én hungarikummá nyilvánították, innentől pedig a mi felelősségünk is, hogy megóvjuk ezt a különleges fajt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük